A különböző vírusvédelmek az egyes vírusokat, férgeket eltérő névvel illethetik.
Előfordulhat, hogy egy vírusvédelmi rendszer egy adott károkozó program különböző példányait különböző neveken azonosítja,
de az is elképzelhető, hogy különböző vírusokat, férgeket illet azonos néven.
Az alábbi lista tájékoztató jelleggel mutatja a legelterjedtebb vírusvédelmek elnevezését, mely természetesen még az adott vírusvédelmi rendszer különböző
verziója esetén is más és más lehet.
A MS-DOS/Silly.200.B vírus
elnevezései az egyes vírusvédelmek szerint:
vírusvédelem
elnevezés
Avast
Trivial-200
AVG
.EXE.COM
BitDefender
V.200
F-PROT
_200
Fortinet
Sillyc.200.A
F-Secure
Virus.DOS.SillyC.200.a
Ikarus
Virus.DOS.SillyC.200.a
Kaspersky
Virus.DOS.SillyC.200.a
McAfee
Univ/a(Virus)
vírusvédelem
elnevezés
NOD32 (ESET)
Silly.200.B
Microsoft
DOS/_200
Norton Antivirus
_200
Panda
Univ
Rising Antivirus
SILLYC.200
Sophos
SillyC-200A
Trend Micro
_200-1
VirusBuster
_200
Egyéb elnevezések:
TWOC_200,
Fertőzés
A vírusok tevékenységének leglényegesebb célja, hogy más programterületeket fertőzzenek meg. Ezek a programterületek lehetnek programfájlok, programkódot tartalmazó szektorok (boot szektor, MBR - master boot record). Egyes vírusok a fertőzést az egyes területeken különböző eljárással végzik. Előfordulhat az is, hogy egyes speciális állományok (például COMMAND.COM) fertőzésére a víruskód külön algoritmust tartalmaz.
A vírusok programkódja mérhető helyet foglal a fájlokban, a bootszektorban, az mbr-ben, illetve a flopi vagy merevlemez szektoraiban.
Ez a méret nem mindig egyezik meg a tényleges és látható méretnövekedéssel, mert egyéb hatások is közrejátszanak. Például, ha a vírus felülír saját kódjával kisebb-nagyobb programszakaszokat a fájlban, vagy ha a gazdaprogram "üregeiben" rejti el saját kódját. Előfordulhat az is, hogy a megfertőzött fájlokat a szegmenshatárig tölti fel valamilyen (általában közömbös) tartalommal.
Sok esetben a víruskód tényleges mérete helyett csak a lefoglalt szektorok számát lehet megadni.
A több célpontot is fertőző kártevőknél gyakori eset, hogy az adott fájltípusok különböző struktúrája miatt a COM és az EXE fertőzésekben levő víruskód mérete más, illetve az mbr-t és bootszektort is fertőző bootvírusok és multitarget vírusok más mérettel jellemezhetők a flopilemez bootszektorában, mint az mbr-ben, vagy éppen a COM és/vagy EXE fájlokban.
A MS-DOS/Silly.200.B vírus
a fertőzéskor 4
bájtot ír felül víruskóddal a fertőzött programfájlok elején, hogy saját programkódjára irányítsa a vezérlést. A felülírásnak köszönhetően a fertőzött állomány eredeti tartalma nem visszaállítható.
A COM típusú programok mérete - ellentétben az EXE programokéval - meglehetősen korlátozott. Az operációs rendszer - kevés kivételtől eltekintve - nem képes a 64 KB méretet meghaladó COM programok futtatására, így azok a víruspéldányok, amelyeknél a fertőzött fájl mérete meghaladja a 64 KB-ot, soha nem kapnak vezérlést. Ennek megfelelően a COM fertőző vírusok egy része figyel erre és egy megfelelő szűrővel válogatja ki azokat a nagyobb méretű fájlokat, ahol a fertőzött fájl már nem lenne futásképes. Bár az EXE fájlokra nincs ilyen korlát, ennek ellenére sok EXE fertőző vírus szintén csak adott mérethatárig fertőz.
Mivel a túlságosan kis méretű fájlok is veszélyesek lehetnek a vírus számára (túlságosan feltűnő lenne a méretnövekedés, illetve a csalifájlokat szeretné a vírus készítője elkerülni), számos vírus csak a programkódjában megadott alsó korlátnál nagyobb méretű fájlokat fertőz.
A MS-DOS/Silly.200.B vírus
csak a
49152
bájtnál kisebb fájlokat fertőzi meg.
A MS-DOS/Silly.200.B vírus
a COMMAND.COM fájlt is fertőzi.
A víruskód elhelyezése a megfertőzött gazdaprogramban különösen érdekes, mert a vírusmentesítéskor a takarító programnak pontosan tudnia kell, honnan és mekkora részleteket kell kivágnia. Bootvírusok esetén az 512 bájtnál (1 szektor) nagyobb programkódot már csak további szektorokban lehet elrejteni, amelyek megtalálása a víruskód konkrét ismerete nélkül elég nehéz.
A víruskód a fertőzött fájl(ok) végére kerül és a program elején csupán egy ugróutasítást módosít, hogy a gazdaprogram indításakor először a víruskód fusson le, majd visszaugrik az eredeti belépési pontra.
A fertőzés jele, hogy a fertőzött fájl 4. bájtja:
48h
A fertőzés módszerei
A vírusok és programférgek egy része speciális bejegyzéseket őriz kódjában arra, hogy a megtámadott számítógépek merevlemezén mely könyvtárakban keressenek megfertőzhető fájlokat, illetve mely könyvtárban helyezhetik el a biztos és rendszeres vezérléshez jutás reményében a kártékony program futtatható kódját hordozó programfájlokat.
A MS-DOS/Silly.200.B vírus
az aktuális könyvtár fájljait fertőzi meg.
Memória
A vírusok nagyobbik része rezidens módon bekerül a memóriába, ám vannak, amelyek direkt fertőzőként (parazita módon) programkódjuk lefutása után a vezérlést visszaadják a gazdaprogramnak és eltávoznak a memóriából.
A MS-DOS/Silly.200.B vírus
nem mutat memóriarezidens viselkedést, és direkt fertőzőként, parazita módon, ha lefutott, visszaadja vezérlést a gazdaprogramnak vagy az operációs rendszernek.
